A Moretti céget Giovanni Moretti alapította 1925-ben, motorkerékpár-gyártás céljából. 1928-ban építették első törpeautójukat, majd miután a II. világháborúban elektromos kisteherautókat és targoncákat készítettek, 1946-ban végleg áttértek a személyautók előállítására. Ezen a kategórián belül szinte mindent kínáltak, a limuzinon és kombin túl kupét, kabriót, furgont, sőt még együléses versenyautót is. A következő nagy változás az ötvenes évek végén történt a cégnél, amikor is abbahagyták a teljesen saját építésű kocsik gyártását, mivel a Fiattal sem árban, sem mennyiségben nem tudtak versenyezni. Moretti, felhasználva Agnellivel való igen jó barátságát, elintézte, hogy Fiat-alapokon folytathassák tovább az autógyártást. Kisszériás kocsijaikkal végigkövették a Fiat modellválasztékának alakulását, kezdve az 500-assal, majd jött a 600-as, 1100-as, 1300-as, 1800-as, 2100-as, 2300-as, 850-es, 126-os, 127-es és végül a 128-as alapjainak fölhasználása. Így jutunk el tesztünk tárgyához, amely illusztrálja, amit a Moretti gyár próbált véghezvinni: egy stílusosabb, egyedibb, jobb autót építeni, mint a Fiat, amelynek mégis olcsónak kellett lennie. Főszereplőnk 1985 óta van Magyarországon, tulajdonosa, Sebők András maga újította fel. A vidéki rokonlátogatások során évente többször is elhaladt a kereskedés előtt, ahol a Moretti állt, és egy idő után észrevette: önkéntelenül is mindig lelassít azon a környéken. 1999-ben végül meg is állt, hogy jobban szemügyre vegye a kocsit, amely ekkorra már a kereskedés leghátsó részében, derékig érő gazban állt, mert senki sem látott benne fantáziát. Szerencsére Sebők András látott, és megvette az ekkor még eredeti kék színében pompázó, kissé korrodált, hiányos állapotban levő modellt, amely jó kiindulási alapnak bizonyult a restauráláshoz. A munka viszonylag könnyen és gyorsan ment, nemcsak az autó állapota miatt, hanem mert az újdonsült tulajdonos igen nagy tapasztalattal rendelkezik az öreg autók felújítása terén: több Fiatot is talpra állított már, a lapunk 2004/10. számában bemutatott Toyota Celica újjászületése is az ő érdeme. A Moretti a lakatosmunka után a fényezőműhelybe került, s a festés volt az egyetlen munkafolyamat, amelyet nem Sebők András végzett, hanem kollégája, Kóka Zsolt. Az eredeti kék helyett sárga lett az autó, ez szintén gyári szín, a Moretti-hirdetésben is ilyen látható, és jól passzol a barna belsőhöz. A restaurálás körülbelül egy évet vett igénybe, egyes alkatrészek, mint például a karosszéria oldalán található Moretti-emblémák felkutatása három évbe telt. Ezen a téren is jól jött a korábbi Fiatos tapasztalat: András tudta, hol érdemes a különböző apróságokat, gumialkatrészeket beszerezni vagy legyártatni, és az imolai börzén tett látogatás is meghozta gyümölcsét.

A találkozó helyszínén izgatottan vártam, hogy jobban szemügyre vehessem ezt a hétköznapinak egyáltalán nem mondható autót. A forma önmagáért beszél - szinte hihetetlen, hogy ez a harmonikus felépítésű kupé egy négyajtós limuzin alapjaira épült. A csomagtartóban és a motortérben világosan látható, hol vágtak le az autó orrából és hátuljából, hogy mindkét irányból betoldhassanak egy-egy arasznyit, s így kialakíthassák a kupéformát. Ezáltal a csomagtartó is nagyobb lett a gyári Fiaténál, és a motortér is szellősebb. További átalakításként a 128-as sárvédőit, illetve A, B és C oszlopát eltávolították, hogy a megmaradt szerkezeti elemre a saját maguk által készített karosszériát tegyék fel.

Az alkatrészeken is látszik a kisszériás gyártás, a kilincsek, a lámpák mind valamelyik olasz autóról származnak, ami az egyszerűséget és az olcsóságot szolgálja. A 128-as öröksége fölfedezhető a belső térben is. Az alapmodellből átvett szőnyegen látható a limuzin B oszlopát körülölelő szegés. A kor divatjának megfelelően mindenhol műbőrrel találkozhatunk, nagy meglepetésemre a távolabbról nézve fabetétnek hitt műszerfal-díszítések szintén műbőrből készültek. Ám a felhasznált anyagok kiválasztásánál nemcsak a divat számított, hanem az is, hogy a belső teret gyorsan és olcsón tudják burkolni.

Ezért a műbőr elég jó választás volt, hisz az összes kívánalomnak megfelel, a megpróbáltatásokat is jól tűri, csak két dolgot nem szeret: a meleget és az erős napsugárzást. Ezek azonban nyáron az erősen hajlított panoráma-szélvédő és a nagy felületű hátsó üveg miatt bizony jelen vannak, elég csak öt percet állni, akár félárnyékban, máris izzasztó a hőség a belső térben. Ebben a Morettiben is minden kárpit eredeti, kivéve, amelyeket legjobban ért a napfény: az ülések oldalai, illetve az ajtókárpitok felső része. A műszerfal teteje eddig még állta a nap melegét.

Tüzetesen körbenézve sok alkatrész ismerős a különböző olasz kocsikból: az ablakemelők és a napellenzők Bertone gyártmányok, a levegőbefúvók és a térképzsebek a Lanciától származnak, a többi alkatrész Fiatokból van. Egyedül a sportautós érzéshez nélkülözhetetlen fordulatszámmérő a Moretti saját készítménye.

A kényelmes és jó oldaltartású első ülésekre könnyű beülni, az alacsony tetővonal miatt a fejre azonban vigyázni kell, de némely más kétajtós kocsinál szükséges tornamutatványra nincs szükség a beszálláshoz. A vezetőülésben a hely nem túl tágas, de nem is kellemetlenül szűkös. Pont amilyennek egy kupéban lennie kell. A beindítás után az 1,1 literes motor csendben dolgozik, az autó készen áll az indulásra.

Szokatlanul hosszú a váltókar, kis pontatlansága miatt kapcsolgatása megszokást igényel, de pár óra alatt teljesen hozzá lehet szokni. A sokadik meglepetés az első kanyarban ért: ezzel a négyajtós limuzinra épült, a 128-as FIAT futóműveit felhasználó, elsőkerék-hajtású kupéval ugyanolyan élvezet a szerpentineken autózni, mint némely angol vagy német kanyarvadásszal. Az élményhez hozzájárul az is, hogy a fékek rendben teszik a dolgukat, a rásegítésnek köszönhetően nem is kell nagy pedálerőt kifejteni.

A 128-asból átvett kormánygép is illik a Morettihez, és bár szervó nincs, a nagy átmérő miatt könnyű tekergetni. A sportos autózáshoz ugyan általában 3000/min. fölé kell hajszolni a fordulatszámot, ahol megjön a motor hangja is, de ennek előnye a városba érve mutatkozik meg, mivel az autó partner a mindennapi városi közlekedés forgatagában. Nem feltétlenül kell pörgetni a hajtóművet, szépen mozgatja az autót a kis fordulatszám-tartományban is.

Plusz előny a fogyasztás, amely 6,5 liter városban, nyugodt autózással és 5 liter országúton. Ez nagy szerencse, mert elég macerás megtankolni a kocsit: a fedél felső pereme éppen a betöltőnyílással egy magasságban húzódik, ezért a pisztoly behelyezéséhez szó szerint le kell guggolni.

Az autó nem véletlenül 2+2-es, a hátsó ülésekre való bejutáshoz - az első ülésekkel ellentétben - akrobata mutatványokra lenne szükség, ha egyáltalán megérné hátulra beülni. Mivel azonban az első helyek kényelme a hátsók rovására megy, inkább csak gyermekek, illetve csomagok szállítására ajánlatos igénybe venni a szűkös üléseket.

E  típusból feltehetőleg csak pár ezret gyártottak, így ma már ritkán látni egy-egy példányt. Ezért is jó, hogy Magyarországon is található egy szép darab. Ha valaki bővíteni szeretné az itthoni Moretti-állományt, jobb, ha minél hamarabb elkezdi a keresést. Megéri, mert így egy szerethető és nagyon jól használható kis autóra tehet szert.